2017. február 27., hétfő

Bevezető + Prológus





Ami mindig összeköti őket...
Minden egy merénylettel indult...
Sorsa hívja őt….
Eljött Útjuk ideje...

Az élete teljesen megváltozott….




Prológus


2 évvel ezelőtt:

A tó közepén egy gyönyörű lány állt, hosszú rózsaszín hajába bele-bele kapott a hideg téli szél. Körülötte mintha minden meghalt volna.
Az idő megállt nem volt semmi és senki más csak ő. A lány becsukott szemeit kinyitotta, elszánt bosszúra szomjazó tekintetét még az erős szél sem kényszeríthette meghátrálásra. Higgadtnak tűnt, de valójában a düh és a szomorúság csak úgy áradt belőle, mint általában ezen a napon.  
Viszont a lány nem tudta, hogy három férfi öt figyeli. Az egyik szemében ott csillogott a Sharingan, a másik értetlenül nézte a lányt, a harmadik, pedig tanítványait figyelte. Nem értették, mit keres itt, azonban a lány tekintete zavarta őket igazán.  A mindig mosolygós, kedves tekintető lány most igazán szomorú és dühős volt. Szemében, pedig a bosszú, és a gyilkolási vágy tükröződött.
Először nem értették, hogy a Hokage miért küldte őket fájdalmas arccal csapattársuk után. Kérdéseikre sem felelt, egyfolytában csak azt motyogta „- Ideje, hogy megtudják.”
Hirtelen a szél felerősödött, az idő még viharosabbá változott. Éjfekete felhők borították be a gyönyörű kék égboltot, eltakarva a holdragyogó sugarait. Minden elsötétült...

„- Mint azon a bizonyos napon.”- gondolták mind a négyen, ám mind más-más eseményre gondoltak.

A szél ismét felerősödött, olyan érővel fújt, mintha mindent el akarna fújni a föld színéről, azonban a lány meg sem rendült az erős széllökések hatására. A fák között rejtőző társai azonban alig bírtak rejtekhelyükön maradni. 
Hirtelen egy villám csapott le a vízbe közvetlen a lány mellet, mintha a természet el akarná félemlíteni céljától...
A víztükrön tökéletesen látszódott a lány tükörképe és a villám szét áromló energiája, mely az ő testén is áthaladt. 
A vihar egyre jobban felerősödött, a szél felkorbácsolta a vizet, hatalmas hullámokat kavarva...
A lány továbbra is mereven és határozottan állt a tó közepén, szemben a viharral, a természettel és mindennel, de leginkább sorsával szemben mely magába szippantja, és egyre elkerülhetetlenné válik...

Fájdalmas és keserves sorsa összefonódott azon a bizonyos napon nyolc éve azzal a bizonyos valakivel...
Jól tudta, hogy hamarosan újra találkoznak, mivel sorsuk ismét összeköti őket. 


2015. szeptember 16., szerda

Blog Újranyitása


Várhatóan 2017. 02. 26. 




(A változtatás jogát fenntartom, előbbi nyitás nem várható!)