2017. február 27., hétfő

Bevezető + Prológus





Ami mindig összeköti őket...
Minden egy merénylettel indult...
Sorsa hívja őt….
Eljött Útjuk ideje...

Az élete teljesen megváltozott….




Prológus


2 évvel ezelőtt:

A tó közepén egy gyönyörű lány állt, hosszú rózsaszín hajába bele-bele kapott a hideg téli szél. Körülötte mintha minden meghalt volna.
Az idő megállt nem volt semmi és senki más csak ő. A lány becsukott szemeit kinyitotta, elszánt bosszúra szomjazó tekintetét még az erős szél sem kényszeríthette meghátrálásra. Higgadtnak tűnt, de valójában a düh és a szomorúság csak úgy áradt belőle, mint általában ezen a napon.  
Viszont a lány nem tudta, hogy három férfi öt figyeli. Az egyik szemében ott csillogott a Sharingan, a másik értetlenül nézte a lányt, a harmadik, pedig tanítványait figyelte. Nem értették, mit keres itt, azonban a lány tekintete zavarta őket igazán.  A mindig mosolygós, kedves tekintető lány most igazán szomorú és dühős volt. Szemében, pedig a bosszú, és a gyilkolási vágy tükröződött.
Először nem értették, hogy a Hokage miért küldte őket fájdalmas arccal csapattársuk után. Kérdéseikre sem felelt, egyfolytában csak azt motyogta „- Ideje, hogy megtudják.”
Hirtelen a szél felerősödött, az idő még viharosabbá változott. Éjfekete felhők borították be a gyönyörű kék égboltot, eltakarva a holdragyogó sugarait. Minden elsötétült...

„- Mint azon a bizonyos napon.”- gondolták mind a négyen, ám mind más-más eseményre gondoltak.

A szél ismét felerősödött, olyan érővel fújt, mintha mindent el akarna fújni a föld színéről, azonban a lány meg sem rendült az erős széllökések hatására. A fák között rejtőző társai azonban alig bírtak rejtekhelyükön maradni. 
Hirtelen egy villám csapott le a vízbe közvetlen a lány mellet, mintha a természet el akarná félemlíteni céljától...
A víztükrön tökéletesen látszódott a lány tükörképe és a villám szét áromló energiája, mely az ő testén is áthaladt. 
A vihar egyre jobban felerősödött, a szél felkorbácsolta a vizet, hatalmas hullámokat kavarva...
A lány továbbra is mereven és határozottan állt a tó közepén, szemben a viharral, a természettel és mindennel, de leginkább sorsával szemben mely magába szippantja, és egyre elkerülhetetlenné válik...

Fájdalmas és keserves sorsa összefonódott azon a bizonyos napon nyolc éve azzal a bizonyos valakivel...
Jól tudta, hogy hamarosan újra találkoznak, mivel sorsuk ismét összeköti őket. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése